Találkoztunk, életünkben először, a néptáncon, kedveskedni akartál nekem egy kockacsokival, én egyből kettőt kértem a legjobb barátomnak, akire egyből féltékeny voltál, azt hitted egy kockacsokival majd őt otthagyom. Így lett, no persze a csokinak ehhez nem sok köze van, de beszélgettünk, együtt táncoltunk, néha kicsit bénán, és mereven, mert kínosnak találtuk a néptáncot. Aztán hanyagoltalak, mert te is engem, nem is beszéltünk. Később a sors úgy hozta, hogy osztálytársak lettünk, beszélgettünk, nevettünk, együtt ettünk, tanultunk, együtt beszéltük ki pizsiben a fiús ügyeinket, sétáltunk nagyokat a Duna parton, megbíztál bennem, én meg benned, megbízom benned, te meg bennem legjobb barátosném.
:D:D a kockacsokira nem is emlékszem. De,jooo tetszik. De igazán akkor lesz a legjobb és a legteljesebb, amikor hozzá írhatod, hogy ...tegnap kinnt ültünk 70 éves öreg fejjel a tornácon, a kedvenc hintaszékünkben,kezünkben épp unokáinknak kötögettünk kis zoknikat,miközben ujra elemeztük az életünk apró eseményeit, ujra nevettünk a mult megtörtént bolondos dolgain...:)Legkedvesebb barátném.Koszonom szépen.
VálaszTörlés