Akkor, amikor már nem néztem rád, se senkire, se a pistára, se a jenőre, se a katira, senkire. Akkor, odajöttél csókot nyomtál az arcomra, csak úgy szelíden,nem szóltál semmit s elfutottál, el. Át a dombon az iskolaudvarban, át a patakon az erdőben, sőt még a kerítésen is átugrottál kulcshiány miatt. Követni én akkor már nem tudtalak, nem tudtam veled lépést tartani. Nem is láttalak többet, s te sem engem, soha többet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése