sohaország

Álmodtam egyszer egy hatalmas kifutót, magasan volt, és meredek is, milliószor lendültem neki az időnként megborzongó testemmel, és ugrottam, a végén sose estem le, mindig csak sötétség, és újra fenn találtam magam a tetején, mint egy ördögi kör, de élveztem, ugrás, és vissza. Megint csak ugrottam, még mindig félve, nem volt sötétség, leestem, egy adag fagyiba, kóstolás előtt, megszólalt az ébresztő. Tud időzíteni. Többet ilyet nem álmodtam, még csak hasonlót sem, soha.