Ess eső ess, holnap délig ess. Esik az eső, onnan fentről, mondják, hogy sírnak fönn az angyalok, és azért van eső, de ha ott folyton boldogság van nem sírhatnak, ezért hülyeség. Elvileg az eső lehangol, pedig mi akkor is tudunk hangosan nevetni az állomáson, és akkor is tudok vidám darabokat játszani a fuvolámon, s az öcsémmel való hülyéskedés sem marad el azért, mert odakinn leszakadt az ég. Csak azok a szegény hinták vizesek, használhatatlanok, na értük tényleg kár, meg talán a csúszós utakért is, ahol elesnek a nénik, meg a bácsik akármilyen óvatosak, tele lesz pocsolyákkal az utca, s meg kell állni, hogy ne ugorjak bele két lábbal, mert abból elvileg kinőttem, hisz akinek csókolommal köszönnek az utcán, az járjon csak a száraz talajon, kerülgesse a pocsolyákat még ha le is kési a vonatot, hogy beérjen föcire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése