ideje van

Ideje van már, az alvásnak az oviban, vagy a szünetnek az iskolában, vagy a szülésnek, halálnak, és elmúlásnak,ideje meglesni a szemedben a mesét, a vágyat, a könnyet, a szépet, a szerelmed, vagy a tábortűz éles lángjait, ideje van, hogy megtanuld bekötni a cipőfűződ, hogy felöltözz, és elindulj a mának. Ideje van, hogy elolvasd, "ideje van" című bejegyzésem.

nagyon apró

Nagyon apró, a lába, a keze, az ujjacskái, a haja is pici, puha, illatos, jó érzés megsimogatni, kézbe fogni, ringatni, megnyugtatni, és csak nézni, órákig, mígnem megelégeli és sírni kezd, óá, óá..mondja, cérnavékony hangján, felveszed, persze, hogy fel, nincs szíved szenvedni hagyni, anyukájának adod, övé a terep. Drága kisbaba, szeretem, de szeretem.

még csak nem is..

Még csak nem is ismertelek, sőt látni se láttalak még, de akkor a tömegben felfigyeltem rád, főleg a szemedre, meg a homlokodra, mert azt jól láttam. Elég jól ahhoz, hogy tudjam rokonlelkek vagyunk, nekem jöttél, elnézésemet kérted amiatt, hogy nekilöktél egy bácsinak, elkezdtünk beszélgetni. Kiderült hogy, nem is vagyunk rokonlelkek, még csak barátok sem, csak két idegen aki nem fért el a tömegben.

akkor

Akkor, amikor már nem néztem rád, se senkire, se a pistára, se a jenőre, se a katira, senkire. Akkor, odajöttél csókot nyomtál az arcomra, csak úgy szelíden,nem szóltál semmit s elfutottál, el. Át a dombon az iskolaudvarban, át a patakon az erdőben, sőt még a kerítésen is átugrottál kulcshiány miatt. Követni én akkor már nem tudtalak, nem tudtam veled lépést tartani. Nem is láttalak többet, s te sem engem, soha többet.

mese, mese..

Mese mese mátka, pillangós madárka. Magyar népmesék, a varázsceruza, vízipók, frakk, lolka-bolka, micimackó, kockásfülű nyúl, a nagy ho-ho-hohorgász, mézgagéza, kiváncsi-fáncsi. Ez is mese, az is mese, jól megrajzolt, megszerkesztett, gyerek, s felnőtt lekötő mese, izgalmas, és nevetős, rémisztő, és álomszép, hercegnős, és állatos, tündéres és királyfis, békás, és aranygömbös. Anya-apa szereti, mert hát az a vízipók, na az egy csodapók.

pech

Csak néz, nem szól semmit, talán kicsit hallgatózik is, pedig az magánügy amiről beszélnek, de ha egyszer hangosak? Ott ismerkedett meg egy hölgy egy férfivel, ott, az orvosnál, csak úgy spontán, mert nekik megy. Mindkettő unalmas alaknak tűnt, olyan átlag, aki mellett csak továbbmész, pedig nem is átlagosak, kiderült, hogy ejtőernyőztek már, és vadvizi evezésen is részt vettek, van érzékük a zenéhez, bár fogalmazni nem tudnak, de ez nem bosszantó mégsem, próbáltam nem oda figyelni, de hiszen ők kisebb hegyeket is másztak, rokonlelkek, és.. -kezd bele a férfi- legnagyobb élményem..., ekkor szólított az orvos. Pech.

esik

Ess eső ess, holnap délig ess. Esik az eső, onnan fentről, mondják, hogy sírnak fönn az angyalok, és azért van eső, de ha ott folyton boldogság van nem sírhatnak, ezért hülyeség. Elvileg az eső lehangol, pedig mi akkor is tudunk hangosan nevetni az állomáson, és akkor is tudok vidám darabokat játszani a fuvolámon, s az öcsémmel való hülyéskedés sem marad el azért, mert odakinn leszakadt az ég. Csak azok a szegény hinták vizesek, használhatatlanok, na értük tényleg kár, meg talán a csúszós utakért is, ahol elesnek a nénik, meg a bácsik akármilyen óvatosak, tele lesz pocsolyákkal az utca, s meg kell állni, hogy ne ugorjak bele két lábbal, mert abból elvileg kinőttem, hisz akinek csókolommal köszönnek az utcán, az járjon csak a száraz talajon, kerülgesse a pocsolyákat még ha le is kési a vonatot, hogy beérjen föcire.

sohaország

Álmodtam egyszer egy hatalmas kifutót, magasan volt, és meredek is, milliószor lendültem neki az időnként megborzongó testemmel, és ugrottam, a végén sose estem le, mindig csak sötétség, és újra fenn találtam magam a tetején, mint egy ördögi kör, de élveztem, ugrás, és vissza. Megint csak ugrottam, még mindig félve, nem volt sötétség, leestem, egy adag fagyiba, kóstolás előtt, megszólalt az ébresztő. Tud időzíteni. Többet ilyet nem álmodtam, még csak hasonlót sem, soha.

dzsoen, barátság

Találkoztunk, életünkben először, a néptáncon, kedveskedni akartál nekem egy kockacsokival, én egyből kettőt kértem a legjobb barátomnak, akire egyből féltékeny voltál, azt hitted egy kockacsokival majd őt otthagyom. Így lett, no persze a csokinak ehhez nem sok köze van, de beszélgettünk, együtt táncoltunk, néha kicsit bénán, és mereven, mert kínosnak találtuk a néptáncot. Aztán hanyagoltalak, mert te is engem, nem is beszéltünk. Később a sors úgy hozta, hogy osztálytársak lettünk, beszélgettünk, nevettünk, együtt ettünk, tanultunk, együtt beszéltük ki pizsiben a fiús ügyeinket, sétáltunk nagyokat a Duna parton, megbíztál bennem, én meg benned, megbízom benned, te meg bennem legjobb barátosném.

szellőztet

Kiszellőzteti a fejét, egy séta közben mondjuk, vagy az ágyneműt, mert 'alvós' szaga van, vagy a pulcsiját az előző napi koncert után, mert cigi szagú, de még cipőt is kiszellőztethet, mert a vad táncolások közben beleizzadt a lába, a törölközőket se felejtsük el, mivel uszoda után minden vizes cuccunkat beletettük, és ha akarjuk, ha nem az bizony bebüdösödik. De ez talán mind mellékes, mert szokták mondani:'a fejben dől el minden', hát legyen az a legtisztább, szánjuk arra a több időt, az a törölköző meg igazán kibír még 10 percet, úgyis büdös lesz a vizes bikini miatt.

ritmus

Ott van a levegőben, folyton pörög, pattog. Vonaton ülve, autóban utazva, táncparketten, séta közben, úszás alatt, repülve, gondolkodva, de mozog a lábad, egy ritmusra mozog, ez a ritmus segít a túlélésben, hogy ne süllyedj el, vagy, hogy ne veszítsd el az egyensúlyod,nem csak amolyan lábpattogás a matekórán, mikor lopva hallgatod az mp3-at, vagy mikor a bátyád magyarázza, hogy miért halkítsd le a zenét, mert neki fontos tanulnivalója van, de neked csak a ritmus jár a lábadban föl, s alá. Nem lehet kinőni, benned, bennünk van, lesz, s volt is. Persze ezt a magyarázatot a szülők sose fogadják majd el, mikor kiabálnak velünk, oda nem figyelésünk miatt.

reklám

Van aki ha csak meghallja a szót, egyből véleménye van, de nem az a szép fajtájú. Pedig, van aki ebből él meg, s nem is rosszul. Mert ugye jó reklámok is vannak, amit az ember szívesen néz, mert a kedvenc száma megy alatta, vagy mert épp a kedvenc söre került ország világ szeme elé, ha csak egy pillanatra is, vagy helyes benne fiú aki az új dezodort reklámozza, vagy a lány csinos, az új pervollal mosott ruhájában. De bosszantó is főleg mikor a kedvenc filmed megy, és megszakítja kovácsbéla az új 1000ft-os tisztítószerével, vagy este mikor időzítőre állítod a tv-t, amiben egy fekete-fehér film megy, hogy elaludhass rá, erre bejön egy villogó mesefigura pudingot reklámozva. Hogy mik vannak. Kapcsold ki.

spontán

Nem vagy elég spontán, de nem baj, én sem, Ő sem, majd fejlődünk, egyszer. De mikor, mikor nagyobbak leszünk? Akkor meg már minek, hmm? Most kell elkezdeni, most. Egy fröccsöt?

betáncol

Betáncolta magát az életembe, de undok, mogorva, sosem mosolyog. Ha ilyen, akkor nem kell, táncolja ki magát. Dehogy táncolja, és azért nem, mert így van kivel mogorván, undokul viselkedni, így van valakije, még ha az a valaki nem is szereti szerelmesen, csak úgy simából.

megszállottan

Megszállottan olvas, neki ezt be kell fejezni estére, mondogatja untalan, mi meg már unjuk, nem is kicsit. Megszállottan keresi a szegény diákokat a piarban, akár délután ötkor is, hogy lebuktathassa őket, mikor telefonjukon bámulják a múlni nem akaró időt, közben a matekkorrepetálás egyre unalmasabb, és a tanár sem tudja pontosan, miért is vagyunk itt. Megszállottan biciklizik, illetve csak tanulja a biciklizést, már-már akkorákat esik, hogy az még az ablakban ülő édesanyjának is fáj, de nem szól neki, nem fut ki hozzá, hisz nagy már, meg kell tanulnia biciklizni, persze a kötszert és a sebtapaszt kezében szorongatja mindvégig, megszállottan.

könny

Könnyezik az a kis gyermek szeme, sír, már-már zokog. Hiányzik neki az anyukája, pedig csak a boltba ment. Siet, ahogy tud, de Ő nem érti, kicsi még ahhoz, hogy értse, majd idővel. Addig az anyja szíve meghasad.

megörökít

Megörökíti a pillanatot, nem csupán gondolattal, egy géppel, nem telefonnal, egy fényképezőgéppel, egy olyan régivel, ami akkorát vakuzik, hogy pár percig csak egy foltot látsz, és aminek kattanása, oly hangos, hogy egy pillanatra mindenki odakapja a fejét. A fényképész megszólal, merthogy ezt Ő csinálja most egy profi, hozzáértő, és a nem a fiatalok, akiknek tehetsége van hozzá, hanem az akit ezért fizetnek. S kérdi, készen állsz? Dehogy állsz készen, azt se tudod hova nézz, hogy fogd a könyvet amit a kezedbe nyomnak, hogy figyelhetnél oda, mikor minden más ezerszer izgalmasabb, a fényképész megelégeli a ficánkolást, kattint, kattint. Te meg pislogsz, és a kép béna, a fényképész eldobja a gépet, kiviharzik. Egy gyerek fogja meg, kattint, viccből. Sose látott még ilyen jó képet az a mogorva fényképészúr.

hímes tojás

Ennek régen nagy hagyománya volt, művészete, ma meg, ugyan, legyintenek fölötte el, majd kapnak pénzt, annak elvileg nagyobb hasznát veszik. Ezért a fiuk, elmotyognak csak valami locsolóverset, és spriccelnek kettőt a kölniből, a viccesebbik fajta pedig rendesen megöntöz szódásüveggel, és jöhet az átöltözés, hatodszorra. Ezután, mint aki jól végezte dolgát várná a pénzecskét, de nem, itt nálunk a mórautcában nem, itt bizony hímes tojás várja a locsolkodni vágyókat, a kisebbeket meg csoki tojás. Ezt itt mindenki tudja, így mi szép verseket kapunk, de a büdös kölniből nekünk is jócskán kijut, és a vicces fiúkból sem szenvedünk hiányt, utána isznak valami felnőtteknek valót, megkapják a hímes tojást, és tovább állnak, ló helyett motorral, autóval, vagy gyalog, de el innen. Este tűz, buli, átlagos húsvéthétfő, egy lány sem hervad el, soha, soha, nem lehet, nem hagyják, küzdeni meg minek?

megsúg

Megsúgja a titkát, nekem, neki, neked. De nem fontos, el is felejted, emiatt utólag szégyelled magad, mert kiválasztott a titkára, de érdektelennek tartottad a megjegyzésre. Pedig micsoda titok, mikor halkan a füledbe pusmogta, dühös lettél, mert nem értettél egy szót se, aztán még egyszer, semmi. És még egyszer, most már érted, szádat tágra tátod, ez meglepett, már mondanád is tovább, de nem teszed, s nem a lelkiismeret tart vissza, csak a feledékenység.

ajtó

Becsapja az orrom előtt, és duzzog, az órákig megy neki, ilyenkor nagyon bosszant, de nincs mit tenni, mint várni. Aztán kijön, persze engem már rég nem érdekel a vita, de őt még igen, és felhozza újra meg újra, mintha nem lenne jobb dolga, ilyenkor azt mondom magamba: csak egy rossz nap, majd abba hagyja. Az ajtót, a drámaiság kedvéért még egyszer becsapja, most lett elegem. Nem szólok hozzá. De kijön, bocsánatot kér, és azt mondom, megbocsájtok, legyen, de csak most az egyszer. És ez így megy mióta megszülettem, szegény anya, meg apa, csak tűri, de az ajtóm kezdi megelégelni.