Ez az amit elhallgatnék akár örökké, a gyerekhangot. A kedves, vidám, csupa butaságot csacsogó gyerekhangot.Fontos alappillére ez az óvónéniségnek? Azthiszem. De ezt majd döntsék el a hozzáértők. Segítségül jön az a bizonyos zöld kis füzet, amibe felírtam minden ilyen élményt, olyasmikre gondolok mint a tudományok amikhez értenek, a kiarkós játék összerakása mindössze pár perc alatt, vagy a ragadozó állatok ismerése elejétől a végéig.Sokáig fogják az ember kezét, amíg nem történik valami sokkal izgalmasabb, olyankor elengedik jelezvén szabad utat kaptam a többi kisgyerek megismerésére, de semmit nem tesznek csak úgy, csak úgy csöndben, mindent kommentálnak (a jó értelemben).
Ez az a gyerekhang, a szépen csengő, visszahívó, kedveskedő gyerekhang, mely nélkül bosszantana a csönd, ami körülvesz minket mikor az oviban alvás idő van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése