Apró kézzel fogják meg a színes ceruzát, és emelik föl a lehető legnyakatekertebb módon, hogy virágot, házikót, királylányt rajzoljanak anyának, akinek, már két fiókos szekrénye megtelt, a virágokkal, házikókkal, és királylányokkal, de örül, mutogatja, az utcán a szomszéd néninek, aki ügyesen csinálja a túrógombócot,apának otthon, mikor munka után fáradtan a székre rogy, nyugalmat remélve, de örül, örülnek, mert egy apró kezűtől kapták. Ezek a kis kacsók odafigyelnek mindenre, a kirakós darabokra, nehogy rossz helyre tegyék, a plüss mackókra, hogy véletlenül se találják meg és, hogy legyen még egy indok, minél később menni az oviba, a spenótra, hogy ne egyék le magukat, és persze a nagy kezekre, ábrándokat szülve, hogy mikor növik már ki a virág-, királylány-, és házikó rajzolást.
Biztos, hogy érdemes kinőni?
VálaszTörlés