földhözragadtan

Vágyódunk valami e világi tökéletességre, félresöpörve gyermekkori álmainkat, mert a felnőttek világába nincs helye ábrándoknak, ábrándképeknek, ott a konkrétumok számítanak-hiszi így sok gyerek, pedig úgy hiszem, Ők is eltudnak kalandozni a munkahelyükön, míg a főnökük kiabál, vagy amikor a templomban áldoznak a nénik, nem akarnak elkalandozni, de megesik, velük, velünk is. Így a gyerekekben úgy rajzolódnak ki a felnőttek, mint az óriás, merev kontúrvonalakkal megrajzolva, ahol a színek nem mennek ki a vonalból, mert nem lehet, ahol nem húzzák kacsalábra a cipőt, mert nem lehet, ahol nem játszanak semmit, soha, mert nem lehet, pedig lehetne, lehet.