szerelmesen

Egy bongyor szőke hajú, kék szemű, kisfiú, és egy bongyor barna hajú, barna szemű kislány sétál az utcán fagyit nyalva. Elered az eső, elmossa a fagyit, és a sétát, hazasietnek. Néhány év múlva, cigit szívnak, elered az eső, csókot adnak egymásnak és hazafutnak. Megint néhány év elteltével újra együtt vannak, a bongyor szőke fiú új barátnőjével, a bongyor barna leány vőlegényével, ez már csak egy dupla randi, és az eső ezt is úgy elmosta, mint a fagyit, a cigit, a sétát, és a szerelmet. Soha nem találkoztak már, mert örökké esett.

szalad

Szalad, mert menekül a szomszéd kutyája elől, mert focizás közben megrúgta. Szalad, mert a suliban fogócskáznak, hirtelen elesik, sír, utána szalad tovább. Szalad, mert meglátta az igazit, és arra a buszra akar felszállni, amivel a nagy Ő utazik, felszáll, mellé ül, beszélgetnek, randiznak, összeházasodnak, szalad az esküvőjére, le ne késse, de késik, nem sokat, de késik. Szalad a kórházba, hogy ott legyen a szülésnél, persze késik, de még így is odaér az első pillanatra. Szalad a gyerekeivel, a gyerekeik elsőáldozására, esküvőjére, unokája születésére. Folyton szaladt, állásinetrjúkra, virágoshoz, tortáért a szülinapokra. De már nem fut, nem bírja, csak sétál, azt is komótosan.

csodás

Gitározik, hegedül, fuvolázik, oboázik, szaxofonozik, klarinétozik, trombitál, furulyázik vagy csak énekel, zenekarban játszik, vagy egyedül, utcán lép fel, vagy díszes színpadon, pénzért vagy csak ingyen, tapsolnak neki, vagy tovább mennek, odafigyelnek vagy csámcsognak közben valami popcorn félét, kiöltöznek, vagy nem, zenélnek vagy csak skáláznak. De megtöltik a világot.

ilyen, meg olyan

Undok és kedves, mogorva és vidám, nyitott és zárkózott, unalmas és izgalmas, kreatív vagy nem.. és annyi sok jelző van a sokszínűségre. De Ő nem sokszínű, Ő csak ilyen, meg olyan.

köszön

Köszönnek a fiúk az udvaron, különösen akkor amikor nagyon csinosak a lányok, meg akkor amikor teli önbizalommal jönnek ki a súlyzók birodalmából, ujjatlan pólóban, hogy mindenki lássa, az egyébként nem feltűnő muszklijukat, és olyankor mikor az illem megkívánja, vagy szimplán felvágnak barátaik előtt, hogy ők mégis mennyi lányt ismernek, és a kocsmában sörözés közben is köszönnek, oda biccentenek. De van, hogy még csak nem is biccentenek, na olyankor spekulálnak a lányok, hogy vajon nem elég csinosak, vagy a hajukba az a narancssárga hajgumi nem is olyan jó ötlet és a piros póló mégsem olyan jó választás.. Pedig lehet, hogy a fiú elfelejtett köszönni, mert elámult a piros póló és a narancssárga hajgumi kombinációjától.

apró kézzel

Apró kézzel fogják meg a színes ceruzát, és emelik föl a lehető legnyakatekertebb módon, hogy virágot, házikót, királylányt rajzoljanak anyának, akinek, már két fiókos szekrénye megtelt, a virágokkal, házikókkal, és királylányokkal, de örül, mutogatja, az utcán a szomszéd néninek, aki ügyesen csinálja a túrógombócot,apának otthon, mikor munka után fáradtan a székre rogy, nyugalmat remélve, de örül, örülnek, mert egy apró kezűtől kapták. Ezek a kis kacsók odafigyelnek mindenre, a kirakós darabokra, nehogy rossz helyre tegyék, a plüss mackókra, hogy véletlenül se találják meg és, hogy legyen még egy indok, minél később menni az oviba, a spenótra, hogy ne egyék le magukat, és persze a nagy kezekre, ábrándokat szülve, hogy mikor növik már ki a virág-, királylány-, és házikó rajzolást.

mennyország

Más és más kép ugrik be, mindenkinek. De azért ott motoszkál az a bizonyos hófehér felhőkkel tarkított, nagy, fehér oszlopokkal határolt ajtó, ami a templomi ajtók százszorosa. Belépve, minden olyan fehér, makulátlan, mindenki vidám, szép..és itt megállunk. Megrémülünk, még így is, hogy olyan szép, pedig ez az a hely ahol a "megtelt" tábla nem létezik.

nap

Nap, az a hosszan elnyúló, unalmas vagy izgalmas pillanatokkal tarkított, szép vagy csúnya, de mindig hosszú, fárasztó vagy kellemes, romantikus vagy monoton,tanulós vagy dolgozós, vagy csak olyan semmilyen. Nap, az a magasan levő fényes korong, mely odaföntről süti a lányok, a fiuk, a nénik és bácsik hátát, szórakozik a napraforgóval, hogy egy perce se legyen nyugta, stresszeli az autósokat hogy a szemükbe világít, csábítja tanulókat a lógásra, táplálja a növényeket, cirógatja a durcás diákokat akiknek korán kell kelniük, hogy beérjenek a fránya nulladik órákra, este lenyugszik mint aki jól végezte dolgát, pedig sokan miatta szenvednek az ágyban este, mert ég a hátuk a vörös foltok miatt amit a nap okozott, vagy neki örülnek a lányok a tükör előtt, mondván milyen szép barna a karjuk, amire holnap narancssárga karkötőt húznak az összhang miatt, örülnek neki a nagypapák is, mert a nap széppé érlelte, a már reggel kiválasztott virágot melyet a nagymamák kapnak a finom ebédért. Ugye-ugye? Jó is az a nap, az a magasan lévő fényes korong.

földhözragadtan

Vágyódunk valami e világi tökéletességre, félresöpörve gyermekkori álmainkat, mert a felnőttek világába nincs helye ábrándoknak, ábrándképeknek, ott a konkrétumok számítanak-hiszi így sok gyerek, pedig úgy hiszem, Ők is eltudnak kalandozni a munkahelyükön, míg a főnökük kiabál, vagy amikor a templomban áldoznak a nénik, nem akarnak elkalandozni, de megesik, velük, velünk is. Így a gyerekekben úgy rajzolódnak ki a felnőttek, mint az óriás, merev kontúrvonalakkal megrajzolva, ahol a színek nem mennek ki a vonalból, mert nem lehet, ahol nem húzzák kacsalábra a cipőt, mert nem lehet, ahol nem játszanak semmit, soha, mert nem lehet, pedig lehetne, lehet.

háború

Miután besorozták a besorozható férfiakat, elvitték őket, harcba, háborúba.Küzdöttek az életükért, a hazáért, és hogy hazaérjenek, már nem számított, hogy karral, vagy kar nélkül csak haza.A feleségek eközben otthon végezték szokásos dolgaikat, minden barát próbálta feledtetni velük a magányt, ami minden ébredéskor, lefekvéskor egyre csak erősödött.Eközben folyt a háború.Gyerekeiket vitték az ovikba az anyák, útközben meséltek nekik királyfikról, és királylányokról, hősökről, és az apjukról,gyermekeik hátát mosták tisztára, mert az oviban verekedtek. Eközben folyt a háború.Mostak, főztek, vásároltak, féltek, és féltettek,moziba jártak de csak, hogy kamaszfiúkat hazahozzák nehogy csókon érje a lány akit megcsal.De eközben csak folyt a háború.Ruhát varrtak, hogy lányaik önbizalma az egekbe szökjön.De közben csak folyt a háború.Férfiak tértek haza, karral, vagy anélkül..és a háború már nem folyt, vége volt.És csak jöttek, jöttek a férfiak, és a feleségek, már nem mostak, nem féltek és nem féltettek, csak örültek, csókoltak, szerettek.

tánc

Táncol a napraforgó a nap után, a levél a szélben, a lányok és a fiúk a bulikban, az utcán, a színpadon, a hajón a repülőn, táncolnak a bácsik a nénikkel a filmekben, az életben, a klippekben, táncol anya apa az esküvőkön..mindenki, mindenhol évezredek óta, zenére vagy csak dallamra, lassúzva vagy gyorsan, vidáman vagy szomorúan, de soha nem csak úgy.

gyerekhang

Ez az amit elhallgatnék akár örökké, a gyerekhangot. A kedves, vidám, csupa butaságot csacsogó gyerekhangot.Fontos alappillére ez az óvónéniségnek? Azthiszem. De ezt majd döntsék el a hozzáértők. Segítségül jön az a bizonyos zöld kis füzet, amibe felírtam minden ilyen élményt, olyasmikre gondolok mint a tudományok amikhez értenek, a kiarkós játék összerakása mindössze pár perc alatt, vagy a ragadozó állatok ismerése elejétől a végéig.Sokáig fogják az ember kezét, amíg nem történik valami sokkal izgalmasabb, olyankor elengedik jelezvén szabad utat kaptam a többi kisgyerek megismerésére, de semmit nem tesznek csak úgy, csak úgy csöndben, mindent kommentálnak (a jó értelemben).
Ez az a gyerekhang, a szépen csengő, visszahívó, kedveskedő gyerekhang, mely nélkül bosszantana a csönd, ami körülvesz minket mikor az oviban alvás idő van.