várakozás

Azt utálják, én is utálom. Nem is hibáztatnak minket ezért, mert még a felnőttek is utálják. De annak a pillanatnak, szónak, érzésnek milyen rossz lehet, mert utálja mindenki, főleg ha hosszú, és unalmas. Akkor aztán kiderülhet hogy mindenhez mértani pontossággal értek, és körülöttem fog forogni a világ holnaptól mindörökké, akkor nem számít semmi, csak az, hogy én most várakozok, és ne zavarj, mert odafigyelve kell várakoznom, különben nem ér semmit, és hazugság lenne azt mondani, hogy várakozok, miközben valami tök mást csinálok, és akkor mehetek gyónni, mert még a szemeim is azt hazudja hogy várakozok. És ha gyónás akkor megint várakozás, elmélkedés, belefolyás dolgokba amikről a nénik pusmognak a padok között, aztán várakoznék hogy megtudjam mi lett a kirabolt cigányasszonnyal, és hogyan szórt átkot a világra, megsokszorozva utódait. Várakozni pedig utálok, nagyon.