naponta

Naponta többször is írogat valamit, egy kis szakadt füzetbe aminek lapjai besárgultak az élet hosszú évei miatt, amik olykor túl gyorsan telnek. Titkos amit ír, mert mindig takargatja a kezével, a pulcsijával, vagy ha kínos a helyzet leönti a dobozos szívószálas sió almalevével, persze ez mindig csak a vészszükség. Hát a barátnőjenek megmutatta mit írt, meg nekem, meg neki, meg nekik, de azért titkos, mert mindnyájunk szívére kötötte, hogy titkos, de annyira titkos, hogy az már hihetetlen. Azóta sem árultam el senkinek, félek tőle, pedig pletykás vagyok.