Könnycseppekkel vészéli át a nehéz napokat, azt hiszi ez megoldás, ettől anya nem lesz dühös, mert eltörte a kedvenc mécsesét, vagy az igazgató nem őrjöng majd a betört ablakok láttán, vagy a jani nem rúgja majd ki azért mert rosszul rakta le a csempét, olyan gondatlanság miatt, hogy inkább egy fiatal nőnek füttyögött félig kilógva az ablakon. Kicsi még, nem gondol erre, pici feje azon kattog, hogy Ő apró, nem lát mást csak lábakat, azok eltakarják az óriás hintát. Terítőt húz le, tányérostul, poharastul, túrós, mákos rétesestül, hogy a figyelmeket magára vonja, és a lábakat lestoppolja. Sírva fakad. Megijedt. Apa fogja erős kezébe, magasba röpíti. Kacag, kacag. Még egyszer. Kacag, figyel. Még egyszer. Ráébred, óriás Ő, de csak ha apának nem fáj a dereka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése