távoli

A távoli, biztonságos jövőkép rendülni látszott. Hiába volt tégla, meg sóder, meg sok, erős, férfi munkáskéz. Hiába. És akkor betipegett Ő, akit még szülei sem hívtak senkinek. És Ő, piros ruhájában, sárgára festett mindent. A fát, a bokrot, a megrepedt betont, a műanyag vödröt, a folyóparton tisztára mosott kavicsrengeteget, a madár fészkébe zuhanó kukacot, a habos kakaóból kilógott csíkos gyerekszívószálat és még az iskolaudvar előtt parkoló, tizenkét éves biciklit is. És akkor Őt, sokan, sokféleképpen akarták megállítani, véget akartak vetni ennek a rikító színzuhatagnak. De neki, nem tudtak megálljt parancsolni, és nem tudnak ma sem. Annyit tesznek mindössze, hogy esténként, mikor a géza megissza szokásos söradagját, elindulnak, visszafestenek mindent, hogy a Te idilli képedet ne bontsa meg, Ő.