távoli

A távoli, biztonságos jövőkép rendülni látszott. Hiába volt tégla, meg sóder, meg sok, erős, férfi munkáskéz. Hiába. És akkor betipegett Ő, akit még szülei sem hívtak senkinek. És Ő, piros ruhájában, sárgára festett mindent. A fát, a bokrot, a megrepedt betont, a műanyag vödröt, a folyóparton tisztára mosott kavicsrengeteget, a madár fészkébe zuhanó kukacot, a habos kakaóból kilógott csíkos gyerekszívószálat és még az iskolaudvar előtt parkoló, tizenkét éves biciklit is. És akkor Őt, sokan, sokféleképpen akarták megállítani, véget akartak vetni ennek a rikító színzuhatagnak. De neki, nem tudtak megálljt parancsolni, és nem tudnak ma sem. Annyit tesznek mindössze, hogy esténként, mikor a géza megissza szokásos söradagját, elindulnak, visszafestenek mindent, hogy a Te idilli képedet ne bontsa meg, Ő.

egymondatos.

Ugyanazok vagyunk mind, csak másképp hasonlítunk egymásra.

szösszenet, forgolódó agyamból ( kettő )

Kedves péntek. Ez sem volt igazán, a te heted, mert minden napot szépen beengedtél magad elé. Nekünk ettől keserű a várakozás. Te meg még jutalmat se kapsz.
Gondolkodj.
üdv.

beágyaz

Beágyazta az okos, gyorsan forgó eszét. Valószínűleg a párna alatt fekvő tiszta zsebkendő takarhatta el, az ottfelejtett napi bölcselet hordozót. Csak, az iskolába beérve vette észre, hogy nem érti, mit, miért, hogyan. Gondolta, haza megy érte, csak nem is tudta igazán, hova haza.
-Bocs, te merre? - kérdezte.
-Mit merre? - jött a meglepett kérdés.
-Hmm.. Már nem is tudom.
"Hát, akkor én nem arra." - gondolta. Inkább erre, semerre, amarra, ide-oda. "Érdekes, csak egy pont körül jövök, megyek."- s elindult.