Degradál

két gyermekes semmiség
fekszik a föld
mély, gyökeres odvában,
suttogó lidérc nyomul
mélabús alakjába
ki, és be..

évszaknap

levette fejedről a sapkát
a tavasz.
feltette színét arcodra
a nap.
rád mosta a nyarat
a szerető anya.
rád kente bűnét
az iskolai kamasz.
hontalan vedléssel zárhatod az évet..

habozó

félhét éves voltam
mikor meghaltam,
mert meghallottam,
hogy meg kell halnom.

almafa alatt

megszoktunk lenni,
kettesben szedni
az almát a fáról,
együtt megenni,
melléd tenni,
s a homokba kővel
a semmit ágyazni.

lomtalaníts !

kábult, fehér falak.
körülölelő, üres képkeretek.
fakultan kacsintasz
utána a kacatnak.
viszik, szanaszét hordják
a tiéd, hazaviszik.
átfestik az arcod,
könnyelmű hiúságod
lesz vérvörös.

vasakarat

gyászos krumplifőzelék
az ómamáé.
megtölti, nagypapa rossz vadászidénye.
nem szeretik az unokák,
a szarvasfejet a falon.

beleért

befordított magához,
az ágyán alhattam.
a kanapé ráncos volt,
szerintem, ő ott.
tényleg nem tudom, hogy hova,
de isteni a kávéja.

ponyva

te vagy a könyvem,
de te sem olvastál.
súlyos gondolatokkal átlapoztál.
átlapoztál, kidobtál a mának.
halkan suttogtál utánam,
hogy szaladjak vissza
és nyíljak ki,
szűnjek meg lenni, és nem lenni.

ez már éles.

Bejön, tulajdonképpen semmit nem csinált még.
(taps)
Aztán elkezdi. Ugrások, meg pörgések mindenféle pontok körül.
(a nagyobb ugrásoknál taps. ha elesik, akkor is)
Most már végez. A zene is halkul. Elnyomja a taps.
(taps)
(taps)
(taps)
Meghajol.
(taps)
Kimegy.
(állva taps)
Visszajön.
(taps)
Rózsa van a kezébe. Rózsát dobnak a kezébe.
(taps)
Kimegy.
(taps vége)
Kimennek, rágyújtanak. Elmennek. Eltűnnek. Jól laknak.

Érzem, hogy kell.

népzene, ritmikus lábrobaj,
születésnapi csengősbor.
sóhaj rád, levegő melléd.
képzelt megbánás a kezedbe,
tudod a tulipánjaid mellé, vagy közé.
öregszel, a tulipánjaid meg nyílnak.
naná, hogy irigy vagy rájuk !

mohó

madarak.
belecsípnek a felhőbe,
és fent maradni próbálnak.
próbálnak, de nem tudnak.
leesnek.
mert kukaceső van.

követés

az oldalamon csüggő mindennapok
szakítják le az övcsatom.
anyák szedik össze a maradékot,
kidobják.
újat vesznek helyette,
a napokat meg átalusszák,
meghagyják nekem.

a meteorológiában erről nem volt szó

Kiterítettük.Te fogtál két csücsköt, meg én kettőt.A kicsi alá állt, hangosan kacagott.A nagy hülyének nézte, és felhangosította a ricsajt a rádióban.Igazából, mi sem nevettünk.Nem volt hozzá kedvünk.Nem kerestünk magyarázatot, mindössze annyi volt a helyzet, hogy nem vettünk tudomást egymásról.Havazott. Erőteljesen havazott.A meteorológiában erről nem volt szó.Apa dúlt.Anya kirohant.Már rég elpakolta a téli dzsekiket, és különben is a meteorológiában erről nem volt szó.Hólapátolt egyet a család, december tizenkilencedikén, mindössze két órát.A szomszédok egy nyelven beszéltek.És úgy emlékszem vissza, arra az ezerkilencszázhetvenkettőre, hogy a meteorológiát szidta, a nagyra becsült biológia tanárom is.

ide egyet, oda semmit.

úgy, hogy nem nézek a szemedbe,
elfordulok, becsukom.
hogy te továbbhaladsz?
nem tudom.
válaszolsz?
azt sem tudom.
úgy látszik, kár ezért,
már rég alszom.

cím

régi szék,
esőkabátsúlyos rossz idő,
árnyéktalan fasor
vezet bele a szélbe.
felkap.
elhajít.
otthagy, minden.

veled

dobj utánam banánt,
hajlongj a szóra,
vesd fel a kárhozó imát,
sikítsd, hogy bezársz.
ne áruld el nekem
válaszod, hogy szeretsz.

szabad

ág.
virág.
mákvirág.
ragadozó hiénák között futó,
lihegő nyulak.
ordító verebek függnek az égen.
a lángot nézik.
és belekeverednek az abszolút fehér ürességbe.

bál

Készül, órákig időzik a fürdőszobában, és persze ettől egy kicsit mindenki megroppan lelkileg, agyilag, testileg. Szellemük is csak elhagyottan kóvályog a bebútorozott szobák ajtajain ki, és be. Gondolatuk is csak a jó zuhany és a ki 'ki jut be előbb a fürdőbe' játék körül kering. Órák elteltével jön csak ki, sőt, nem is jön, libben, hatalmas keggyel és odaadással, szemében némi felszínes sajnálat, az elvett időért. Szép volt, arca megtisztult a sok odaköpött közhelytől. A bálba lépve persze nem volt hamupipőke szindróma, senki sem halkult el belépése miatt. Mégis micsoda finom bort ivott. Meghívásra. Vele.

távoli

A távoli, biztonságos jövőkép rendülni látszott. Hiába volt tégla, meg sóder, meg sok, erős, férfi munkáskéz. Hiába. És akkor betipegett Ő, akit még szülei sem hívtak senkinek. És Ő, piros ruhájában, sárgára festett mindent. A fát, a bokrot, a megrepedt betont, a műanyag vödröt, a folyóparton tisztára mosott kavicsrengeteget, a madár fészkébe zuhanó kukacot, a habos kakaóból kilógott csíkos gyerekszívószálat és még az iskolaudvar előtt parkoló, tizenkét éves biciklit is. És akkor Őt, sokan, sokféleképpen akarták megállítani, véget akartak vetni ennek a rikító színzuhatagnak. De neki, nem tudtak megálljt parancsolni, és nem tudnak ma sem. Annyit tesznek mindössze, hogy esténként, mikor a géza megissza szokásos söradagját, elindulnak, visszafestenek mindent, hogy a Te idilli képedet ne bontsa meg, Ő.

egymondatos.

Ugyanazok vagyunk mind, csak másképp hasonlítunk egymásra.

szösszenet, forgolódó agyamból ( kettő )

Kedves péntek. Ez sem volt igazán, a te heted, mert minden napot szépen beengedtél magad elé. Nekünk ettől keserű a várakozás. Te meg még jutalmat se kapsz.
Gondolkodj.
üdv.

beágyaz

Beágyazta az okos, gyorsan forgó eszét. Valószínűleg a párna alatt fekvő tiszta zsebkendő takarhatta el, az ottfelejtett napi bölcselet hordozót. Csak, az iskolába beérve vette észre, hogy nem érti, mit, miért, hogyan. Gondolta, haza megy érte, csak nem is tudta igazán, hova haza.
-Bocs, te merre? - kérdezte.
-Mit merre? - jött a meglepett kérdés.
-Hmm.. Már nem is tudom.
"Hát, akkor én nem arra." - gondolta. Inkább erre, semerre, amarra, ide-oda. "Érdekes, csak egy pont körül jövök, megyek."- s elindult.

és cigarettáztak

A spenótjába meredten kergette a túl gyorsan szaladó, egymást hamar váltó gondolatait. Eszébe jutott valami, valószínűleg az agyhulláma sodorhatta, gondolata megtelt partjára. Egyre csak a hatalmas, betört ablakú iskolára gondolt, ahol lepukkant , kék munkásruhát viseltek a pocakos férfiak és nők. Beszéltek. Cigarettáztak. Azt hiszem, nem kólát és narancslevet szürcsöltek, azokból a koszos műanyagpoharakból. Vígak voltak, egészségtelenül vígak. Tudta persze mindenki, hogy valami nincs rendben. Nesztelenül haladt el előtte, láthatatlannak tűnő szellemünk is. Ma már csak gyász zászló lobog. Cigaretta sem füstöli meg.

szösszenet, forgolódó agyamból

szervusz vasárnap.
jöhetne utánad egy szusszanásnyi idő, mielőtt belevágunk a napomba. fontold meg.
üdvözöl, hétfő.