2010. október 24., vasárnap

rejtve


Bújócska buli a kert végében, csónak alá bújás, fa mögé rejtőzés, bokor aljában lapulás, számoló figyelés, pisszenésmentes oldalbabökések, suttogó lélegzet, múlni nem akaró pisilés, rémisztő "megvagy!" szó. Minden jól ment, amíg a nap észre nem vett. Tudod, az a szemüveges, hosszú karú, coca-colát szürcsölő, pimasz, folyton unatkozó nap. Bokor aljában lapulásomat túlzottan viccesnek találta, és a coca-colája hatalmas csattanással tört ripityára a forró betonon, merő véletlenségből pont a biztonságot adó bokrom közvetlen közelében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése