Látom, egy pillanatra azt hiszem, igen most komolyan, látom. Pedig nem, csak egy fénycsóva, mint egy hullócsillag, egy olyan hulló, ami nem hullik hanem esik, de láthatatlanul. Aztán hatalmasat koppan a földön. Ilyenkor csak emberi fejkapkodásokra eszmélek fel, és nem látom, megint nem, és hatalmas fölénnyel győznek a fejek, a rémisztő kapkodó bábumozgással működő fejek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése