ha hinta, hát hinta

Ha hintázik, nincs eső, nincs szél, nincs földbe tiport hibás szinezékanyag nélküli pez cukor, nincs romlott tejszínhab és fej nélküli barbibaba sem. Akkor csak repülés van, meg nevetés, repülő papucs, szálló göndör haj, pislogó zöld, kék, barna szem. Ilyenkor az autós is lassít. A biciklis is lefékez. A görkoris is elesik. A futó is halkabban liheg. A csap is gyorsabban folyik. A gól is pontosabb. A csúszda is meredekebb. Az ősz is csípősebb. A kabát is melegebb. Én így képzelem el őket.

fürge

Látom, egy pillanatra azt hiszem, igen most komolyan, látom. Pedig nem, csak egy fénycsóva, mint egy hullócsillag, egy olyan hulló, ami nem hullik hanem esik, de láthatatlanul. Aztán hatalmasat koppan a földön. Ilyenkor csak emberi fejkapkodásokra eszmélek fel, és nem látom, megint nem, és hatalmas fölénnyel győznek a fejek, a rémisztő kapkodó bábumozgással működő fejek.

cseresznyepirosra

Cseresznyepirosra festi az életét, minden segítség és túldramatizálás nélkül, közben zene szól, mindenféle, főleg magyar, abból is az alternatív fajta. Már a körme is ilyen színű, az arcára meg a fáradtság öntötte rá a mogorva kék színű festékét, nem jön le, persze, hogy nem. Közben kint szivárvány, piros rózsa, zöld mező. Minden színes, apa dühös, paprikavörös arcú, anyát elönti a pír. Az élet színes lett, ecset nélkül, a körme piros, a lemosó elpárolgott.

hatalmas

Hatalmas fesztivál volt, koncert és buli. Jellemezni nem igen lehet, a fergeteges szó elhangozhat többször is, de egy idő után értelmetlen halmozós hatást kelt, pedig mégis, ferge..ferge..fergeteges. Miskolcos buli, napsütés, tánc, friss hal, és sörszag öntötte el, a néhol igen fülledt levegőt. Szandálos fiatalok, babakocsis friss szülők, takaróba bújtatott fázós idősek, nem szomjazó helyi arcok, portékákat áruló bajszos, és bajusztalan férfiak, népies ruhába bujtatott táncos lábú hagyományőrzők, és még annyian, akik zenei füllel hallgatják a zenét. 31. volt. Hagyomány lesz a mórautcában is.

itt-ott

Volt itt, volt ott, látott ezt, látott azt, evett ilyet, evett olyat, csókolt ilyet, csókolt olyat, fürdött itt, fürdött ott, alszik itt. Halkan legyél, fáradt már, játszott ma ilyet is, olyat is, jóban lettünk, barátjának kért, hisz még csak 4 éves. Beteg, de ezzel nem álmodik, csak pillangókkal, pónilovakkal, meleg vizes medencékkel, habbal teli kakaókkal. Felrázza egy köhögés, lázálom, nem mer visszaaludni, mesélnek neki, hosszú-hosszú órákon keresztül, míg elnyomja az álom, hosszan alszik, a fogaskerekek lassulnak kicsi fejében, most nem mondana semmit, csak álmodna, mint egy kislány, akinek haja szőke, szeme kék, és aki nem beteg, és ezt nem is gondolja róla senki.