magamnak

Elérte a célt, szakadt a szalag, kattant a gép, villant a fény, dobbant a szív, koppant a jég, tarkított a taps, dagadt a szép, megmunkált kéz, nézett a kegy, örült a mámor, csípett az ősz a szülinapságtól.

hát, így.

Bocsánat, de kellemetlen színe van ennek a pólónak.

hitted volna

Hitted volna hogy a kombínó ülései elavultak? Mert te leszállsz a barátnőddel, a barátoddal, a nagymamáddal, a kutyáddal, a nyalókáddal, a pezcukroddal, az új, menő zenéddel, egyedül. És leszállsz ott ahol a kedves hang bemondja, hogy final station. Ott leszállsz. De lehet hogy előbb szállsz le, ha előbb van dolgod. És akkor felszáll valaki, olyan akit nem láttál, és kintről nézve a helyed, rájössz. Rájössz, hogy ez már nem is a te helyed, miután fogtad a beszélgetésedet és leszállítottad magaddal karácsonyba csomagolva, hogy az szépen mutasson. És akkor Ő kicsomagolja a dumáját. És ha leszáll jön más, dumás. A szék, meg olyan feledékeny, hogyha újra megörvendeztetem a kombínót egy kölcsönkért bérlettel, akkor a szék nem ordít majd, hogy gyere anna, itt vagyok. Hitted volna? Ja, hogy te tudtad.