2010. május 26., szerda

tili tuli


Tili tuli tulipán. Van nekünk egy tulipánfánk, mindenféle tulipán terem rajta, piros sárga, rózsaszín, fehér, mindenféle. Minden reggel egy csokrot nyújt oda nekem mikor a nyikorgó kaput halkan kinyitom, hogy ne keltsem fel a szomszédban szunnyadó kutyákat, hogy ne ugassanak addig amíg az utca kavicsait rugdosom. Mire már kitérek a tulinpánfám látóköréből, egy virágszirom sem marad a gömb körül, és a méhek szégyenkezve, és csupasznak érezvén maguk, piros arccal tovaszállnak, új lakhelyet keresve, de csak újat, nem szebbet. Tegnap kidőlt a tulipánfám, azóta mindenhol piros, sárga, rózsaszín, és fehér tulipánok vannak, de mondom, mindenhol.

2010. május 22., szombat

nézi magát

Nézi magát a tükörben, szinte egész álló nap. Megszokásból, kedvtelésből, unalomból, vagy csak mert elhaladt előtte és ha már ott van, miért is ne töltené el, kevés szabadidejét efféle hiúsággal. Belenéz, szép vagyok, mondja. Elmegy megtanul egy matek bizonyítást. Belenéz újra, még mindig szép vagyok, mondja, de egy hajcsat félrecsúszott a hajában, igazgatja, hosszú-hosszú percekig. Elmegy megvacsorázik, és elintéz még egy két dolgot, arcot is mos. Belenéz újra a tükörbe, alapozója lekopott, szemfestéke elmosódott, arca emiatt eltorzult. Aznap már nem nézett tükörbe, még csak az üveges szekrény előtt sem ment el, pedig hiú.

2010. május 18., kedd

az van, hogy..

Az van, hogy feledékenyek vagyunk mi, emberek. Lehetne fejleszteni, de igen, sok minden mást is lehetne, amit nem teszünk meg. Egy bizonyos kor után, feledékeny az ember, egy bizonyos kor után csak, mondom. De mi megelégszünk azzal, hogy ez van (és komolyan ilyen flegmán: "ezvan.."), szörnyű. Szörnyű, szörnyű vagyok, mert ma én is megelégszem ezzel, holnap rossz jegyet kapok majd. De legalább mondhatom, majdnem olyan flegmán mint a vonaton ordibáló menőcsávók, hogy ugyanmár "ezvan..".

2010. május 12., szerda

szókupac

Tudod, az a semmitmondó, egymás hegyén-hátán lévő értelmetlen szavak, még csak nem is értelmes kombinációja. Ilyet sokszor mondanak, a nénik az utcán, egy hatalmas kánikulában, mikor jóformán azt sem tudják pontosan megmondani, melyik kocsmába jár a férjük, pedig mennyiszer kilesték már őket, és a diákoknál is előjönnek a semmitmondó szavak, egy-egy nagyobb buli után, ahol kellő mennyiségű alkoholt fogyasztanak ahhoz, hogy bármit mondjanak, bármilyen sorrendben, bármilyen hangon, bárkinek: Almásrétes panninéninek a vasútállomáson holnap, vagy utána formaegyes autóval.

2010. május 8., szombat

túrórudi


Amíg a világ világ lesz,
a túrórudi mindig jelen lesz.

2010. május 7., péntek

egyensúly

Egyensúlyozik a padkán azóta, hogy kilépett az iskolából, egészen a házukig, iskolatáskával, tornazsákkal, és egyéb fölösleges holmival, amitől a szegény gyerek egy túldíszített karácsonyfa hatását kelti, őt persze ez mit sem zavarja, hisz a cél a padkán maradás, bármi áron. Van, hogy ez jól megy neki, és vannak rossz pillanatok is, mint például egy kutya, ki a kerítés mögül les ki, míg egy óvatlan pillanatban, megbosszulva, hogy ma nem kapott gazdájától elég vacsorát, ráugat, és a gyerek megrázkódik, de fönn marad. De ha nincs se kutya, se macska, vagy egyéb olyan állat ami a leesés veszélyével örvendeztetné meg, akkor egy autó hajt be nagy slunggal az utcasarkon, mire ő leesik a padkáról. Ilyenkor bezzeg mindig van egy két bámészkodó, aki egy pillanatra elhitte, hogy meg tudja csinálni, és nem esik le, de ő mégis leesik, persze ők magukban jót nevetnek, nem érzik a helyzet súlyosságát, de ő már azon agyal, hogyan kérhetne felmentést tesire, mert holnap gerendáznak, neki pedig egy időre elég az egyensúlyozásból.

2010. május 4., kedd

megesik


Megesik, hogy elfelejtem beletenni a hatodik hajcsatot egy ovis kislány hajába, vagy feledékenységem miatt nincs nálam a nélkülözhetetlen könyvem, unalmasabb órákra, de emiatt a fiatal szenilitás miatt, még fizetnem is kell, mert van, hogy a bérletem az asztalomon csücsül egész nap, majd a képembe ordítja hazaérkezésemkor, hogy talán oda kellene figyelni..kéne, sok minden kéne.

2010. május 1., szombat

csókolom

Csókolom.
Igen, nagy lesz ma a dínom-dánom.
És nem, még nagyon nem várom.